CukorBorSó

Némileg szentségtörést követünk el évek óta a barátaimmal, amikor Baja főterén, a halászlé fesztiválon sosem bajai halászlét főzünk. Két dolgot azonban mindig tiszteletben tartunk: nem paszírozunk és teszünk bele gyufatésztát. Idén a Jöttszembe stábájval, az én vezényletemmel dalmát halleves rotyogott a bográcsban. Íme egy kis ízelítő, alant pedig a recept:

A Gizella úton kis kötényben álltak már páran, mikor érkeztem, így bár korábban nem jártam itt, véletlenül se téveszthettem volna el a helyszínt. Többnyire párok választják a főzéstanulás eme kellemes, ám nem túl olcsó módját. Én egy kedves barátommal mentem, aki Ázsiában többfelé járt már. Én viszont amennyire otthonosan mozgok a magyar, olasz és a francia konyhába, annyira idegen terepként kezelem az ázsiait. Wang mester három fogást tanított. Halaromájú sertéscsíkokat, pekingi padlizsánt és szecsuáni tészta levest. Egyszerűen elkészíthető fogások ezek, ahol a lényeg, hogy ismerjük a megfelelő fűszereket, és azt, hogy ezek hogyan reagálnak egymás társaságára. Számomra ezért volt hasznos a kurzus. Mert az, aki otthonosan mozog a konyhában, meg kell hagyni, nem túl sok újat tanul. De programnak remek, és az ételeket is megehetjük a végén, amiket mi főztünk Wang mester útmutatása alapján. Az én sertéscsíkjaimra azt mondta, hogy nágyon fííínom.  No de íme egy rövid videó arról hogyan is zajlik egy ilyen este, illetve Wang mester éttermének konyhájáról, amit elképesztő volt látni. Másodpercek alatt készülnek el a fogások, a példamutatóan tiszta konyhában.

Angol órán a politikai újságírásról, és újságírókról beszéltünk. A kérdés akként szólt, hogy válhat-e bárkiből egy hónap alatt politikai újságíró. A választ -mint érintettől-, tőlem várták.
- Persze, hogy lehet, mikrofon állvány (microfon stative) egy hét alatt is lehetsz, nem is kell egy hónap - szólt a kissé talán cinikus válaszom.
- Microfon stative? - kérdezett vissza a tanár
- Igen. Vagy talán más kifejezést használtok a nem kérdező újságírókra?
- Nem. Nincs erre kifejezésünk, nincs rá szavunk.

Ha egy nyelvben valamire nincs szó, vagy kifejezés, akkor én úgy képzelem, az nincs is. A nyelv teremtő világ. És a meglévő jelenségek megtalálják a maguk szavát. Kár, hogy nekünk van rá szavunk.

Csak Berlinben évente 70 millió currywurst fogy, az országban pedig 800 millió. Bármi, aminek ekkora rajongó tábora van, megérdemli a felhajtást, például egy múzeumot a főváros központjában. A 2011-es statisztikai adatokat én is növeltem, de őszintén szólva én nem értem mi végre ez a nagy ováció. A currywurst nem más, mint virsli, vagy kolbász - ahogy gyermekkorunkban hívtuk: süniként kisütve, ketchuppal nyakon öntve, curry porral megszórva. Persze az eredeti receptben vannak csalafintaságok, de a legtöbb helyen azt kihagyják.

Ha ettől nem is de a roppanós virslitől, füstölt csülkös káposztával, elájultam. Na az igen. Legalábbis a Manfred-von-Richthofen-Straßen tudják mi a dörgés. Az csalogatott minket oda, hogy láttuk a középkorú háziasszonyok sorát, amint kis műanyag dobozkában kiló számra viszik haza a káposztát. És hát a középkorú háziasszonyokban mindig lehet bízni, ha házias ízekre vágyik az ember.

Semmi tudatosság nem volt benne, mégis úgy alakult, hogy bár nem vagyok egy junkfood evő, az elmúlt 4 nap alatt kétszer is hamburgert ettem.
Pénteken rendesen, ahogy kell sör iváshoz, bulizáshoz. Igaz nem volt hajnal, de hát a mi korunkban...
A belvárosban bolyongás eredményeként tévedtünk be a Gusto Burgerbe. A City Grill óta, emlékeim szerint hamburgerező gyorsétterembe senki nem merte belevágni a fejszéjét.

Akkor ez volt a Váci utcai Adidas bolt mellett, a demokratizálódás első jele. Most inkább csak nyugat majmolásnak tűnik, némiképp lemaradva. Ettől persze, akár sikeres is lehet. Kár, hogy a dizájnja, hideg és steril.

Gusto Burger (C.B.S.)

Valószínüleg a tulaj csak annyit mondott: "csináljatok valami starbucksosat, az egyszer már bejött."

Na de a lényegről, a szendvicsekről. Először a csirke-burgert kóstoltuk meg. A zsemle nekem túl édeskés volt, de az állaga jó. Egy kicsit meg volt grillezve, ami kifejezetten jót tett neki, és előny a mekivel szemben. A csirke ízletes, a szósz enyhén fokhagymás-majonézes. A szendvics legjobb része a sajt. Nem cheddar, inkább ementálira emlékeztető, kellemesen megolvadva.
Harapás után, így festett:
















A következő választás a klasszikus chees burgerre esett. A mekiénél finomabb, nem csak uborka, de egy kis csalamádé is van benne. Egy kicsit a city grill világát is megidézi, de leginkább a Moszkva téri hambucira emlékeztet. Szóval nem rossz, nem rossz, de azt hiszem leginkább hazafias szeretetből térnék újra be. Ha már egészségtelen kajára költöm a pénzem, inkább adom magyar vállalkozónak.




Burger teszt 2.
A mai ebéd szintén hamburger volt. Viszont ez utóbbi igazi gasztronómiai kalandozás is. Persze az árakban is jelentős a különbség, de megéri. A Ring Café a tökéletes burgert kínálja. Én legalábbis az elmúlt 5 évben biztosan nem ettem jobbat Budapesten.
(A Batthyány téren régen volt egy amerikai étterem, abban a torony házban, amelyikben Psota Irén is lakik. Ott lehetett nagyon jó, klasszikus hamburgert enni.)
Na de visszatérve a jelenbe. Az Andrássy úti viszonylag apró étteremben igazi íz kavalkád fogad. Sejthetjük már az étlap bevezető mondatából, hogy jó úton járnak a tulajok, hiszen Takács Lajost, az Olimpia séfjét idézik: "A jó hamburger csak egy kitűnő zsömle és egy remek húspogácsa, hogy az ember mivel "rontja el" az már az Ő dolga."
A kitűnő zsömle jelen esetben ciabatta. A húspogácsa klasszikus marha hús, illetve bárány, és amivel "elrontottuk" az a marhahúsosnál ementáli sajt és bacon, a bárány húsosnál pedig curry krém.

Burger de Lux

Curry bárány burger

A ciabatták grillen pirítva. A húspogácsák alatt paradicsom, lilahagyma, saláta és bazsalikom levél. A sült krumpli friss házi, csak úgy, mint a ketchup - ami leginkább édesanyám töltött paprikájának a paradicsom szószára emlékeztet - a külön felszolgált káposzta saláta pedig klasszikus, amerikai saláta. Tökéletes íz harmónia volt. 10-ből 10-es. Gratulálunk, és reméljük tudják tartani a maguk által magasra tett lécet.

Abban a szerencsében volt részünk, hogy egy fenséges vacsora után, ott aludtunk a Gerlóczyban. Egészen különös érzés a saját városodban hotelben aludni. Pláne egy ilyen ékszerdobozban, mint amilyeneket direkt keresel, például egy olasz út során. Ráadásul teraszos szobát kaptunk, amint utóbb megtudtam a pesti belváros utolsó szilfája mögött megbújva. Romantika, tejkaramellás szappan és ébredés után egy csodás reggeli.
Megihletett ez a ritka lehetőség. Ezt alkottuk:

Vannak családi történetek, amelyeket unásig ismerek és vannak, amelyek egyszercsak felbukkannak a semmiből. A múlt héten egymás után kettő is. Valahogy eddig, nem került szóba, ezért csak most - hangzott a magyarázat.

1. Nagyapám körme
Nagyapámnak rettentő hosszú kemény, és visszafelé kanyarodó kisujj körme volt. Talán a varrás miatt. Szűcs és angol úri szabó volt ugyanis. A körme pedig jól jött a cérna befűzéséhez, letépéséhez ez egyéb szabó mesterségbéli fogásokhoz.

2. Nagymamám szerelme
Halála előtt a kórházban nagymamám sokszor félrebeszélt. Egészen régi emlékek törtek föl, de a tegnapokra nem emlékezett. Egy valakire viszont a régmúltból nagyon is. Az utolsó időkben csak fiatalkori szerelmét emlegette. Nemes ember volt, de valamiért a szülei eltiltották tőle. Igaz nagyapámmal is csak úgy lehetett együtt, hogy megszöktek. Tolcsváról egészen Budapestig.

Nagymamám - Apám - Nagyapám

Hetek óta próbáltam kitalálni az ideális menüt karácsonyra. Nehezítő tényező, hogy dolgozom aznap, ezért olyan ötlet kellett, ami legalább részben elkészíthető előre. Végre összeállt, Sőt a bélszin már pácban van! Íme a menü, lesz majd recept is, ha minden jól sikerült.

1. Sült camambert szőlősalátával
2. Kecskesajtos cékla leves, rozmaringos mandulával hintve
3. Mézes fügemustárban pácolt bélszin steak, kakukfüves francia burgonyával
4. Diós-mákos lepény

Bor ajánlatokat szívesen veszek.

25 éves barátságot mentünk ünnepelni az Olimpiába. Ha már ott voltunk, szakértettünk, elemeztünk, de leginkább ízleltünk, és élveztük azt a fantasztikus harmóniát, amit Takács Lajos egy-egy fogásban és a teljes hatfogásos menüben megalkotott. Videó étteremkritika következik. Telefonnal rögzítve, és telefonnal vágva, ezért néha fejjel lefelé áll a világ.

Ui: Annak, aki még nem járt az Olimpiában. étlap nincs, a vendég azt dönti el, hány fogást eszik 3-tól 6-ig. A fatáblára az alapanyagok vannak ki írva. Jelenesetben a következők:

Orosházi kacsamáj
Szardíniai ombrina
Tapiógyörgyei liba
Zselici vad - muflon
Nagykőrösi sajtok
Amedei csokoládé
Kiskunfélegyházi túró