- Milyen évet zársz? - szólt a kérdés. Talán nem is várt komoly, megfontolt választ. Mégis -bár úgy éreztem akasztják a hóhért- átgondoltam a választ.
És csak úgy peregtek a képek a szemem előtt. Élőzések, interjúk, éjszakába nyúló forgatások, szakmai dolgok, Firenze, Balaton, vacsorák, éttermek, hatalmas kacajok, egy két csodás este...
Kihúzott háttal ültem. Őszinte mosollyal.
- Jót! Tényleg, hát jót! Kifejezetten jót! - érkezett a válasz.
Andrea régi pincér. 35 éve dolgozik ugyanott. A főutca mellett, egy kis utcában, kis kockásban. 7 éve ettünk először nála. Az egész család. Azt mondta bízzuk rá magunkat. faszénen sült vargánya, bistecca fiorentina és kiváló vörösbor érekezett.
Azóta visszajárunk Andreahoz.
Az olasz konyha legegyszerűbb főztjeit kérjük: spaghetti al olio, és a ház tésztája spenóttal! Az egyszerűsége tökéletes, perfetto!
Közben megtudjuk, hogy a lánya csak pénzért jár haza, amugy a tengerparton hajtja a digokat.
Te jó lány vagy Rita - mondja. De olyan csibész mosoly ül a 60 fölötti pincér szája sarkában, hogy egy szavát se hiszem.
Azt hittem már mindent láttam. Nem mutathat új arcot. És akkor a kis mazsolával dombról le és dombra föl, és egyszer csak olyan csoda tárul fel...
Olyan ez, mint az első látásra szerelem. Remeg a gyomor, a nyelőcső összeszűkül. Kapkodja az ember jánya a levegőt.
Dombra fel, és kitárul Toszkána.
Dombról le és elnyel Toszkána.
Vissza kell jönni ősszel! Ez motoszkál. És vissza kell jönni télen, és vissza, ide, újra tavasszal.
Sőt, leginkább kellene egy apró birtok. Kicsi kertben, kicsi ház. Na jó meg egy boros pince. Valahol Volterra és Monte Riggione között.
A művészettörténész életvidám tanárnő és a férje firenzeiül beszél. Az iskolában lassan, érthetően, danteien beszélő Caterina, érthetetlen arabos, spanyolos hhh-ést, sösögést mível.
Hohhha-hola
Itt minden utcának története van. A legtöbb arról a családról kapta nevét, amely birtokolta. No az én utcám nem ilyen. Itt még a római időkben egy sziget volt, merthogy az Arno az egész várost borította. Az én kis szigetem börtön sziget volt. A ház, amelyben lakom: börtön. Lehet ezért a hatalmas vasveretek, minden ajtón.
