egy fotó alá

A márkiné még nyújtózott egyet. Teleszívta a tüdejét a hajnali levegővel. Elolvasta az utolsó sorokat, s bezárta végleg a kovácsoltvas ablakot.

jövendölés

"Szép asszonyom a szerelem, ötlettelen és ócska jószág
 És mégis hidd el, ez az egy, hajszás valamink: a valóság."

Anyám '70-es évekbeli napszemüvegében, fejem felszegve, arcom napban fürösztve, ezt dúdolgatom. Csopakról Füredre andalogva. Január elsején. 2010 első napján. Még kicsit mámorosan, kótyagosan, mindenre gyermeki örömmel csodálkozva.

- No várj, a következő kanyarban jönnek a szürkemarhák. Mindig itt legelnek!
- És nézd! Oly' zöld a fű, mintha tavasz lenne.
- És hogy süt a Nap, mily csodás, csodás...Tényleg csodás ez a nap!
- És azt ismered, hogy: "Elkártyáztam a gyenge szívem, suhogasd meg a szoknyád alját, pálinkát lehelek rád szelíden, meghágalk nehezen, halkan..."
Mire átérünk Füredre már szívem szerint könnyekig hatódnék: Mert olyan szééééép!!!
De az már tegnap, malac evés közben, a nagyasztalt körbeülve...ott volt a helye. Most visszanyelem.

- Mindenkinek velős pirítóst!
- Hát persze, hogy azt kérnek, mi mást kérnének? Hát azért jöttek nem?
- Az ajtót csukd be, nem azért füttünk, hogy aztán tárva-nyitva legyön. No!
- És akkor még két hosszúlépés, három kisfröccs, meg egy házmester. Vagy hát, egy bor, három víz...
- Az nem házmester. Az minálunk: maflás.

Ijj, de csípős lett az idő! A hazaút már nem tart két és fél óráig, nem lesz andalgás.
- Oh, de nézd a Holdat! Cseppet sem csonka. Nem törött el minden egész. Nem. Sőt. Kezd összeállni, minden egy képpé.

"Általadni úgy szeretném, sok hirtelen, vágyam, eszmém
Sok drága kincset, nagyot, amihez már vén vagyok."

Anyám '70-es évekbeli napszemüvegét a zsebembe csúsztatva, fejem felszegve, arcomat holdfényben fürösztve, ezt dúdolgatom. Füredről Csopakra mégiscsak andalogva. Január elsején. 2010 első napján. Még kicsit mámorosan, kótyagosan, mindenre gyermeki örömmel csodálkozva.
Gyermeki örömmel tekintek erre az évre!