CukorBorSó

Semmi tudatosság nem volt benne, mégis úgy alakult, hogy bár nem vagyok egy junkfood evő, az elmúlt 4 nap alatt kétszer is hamburgert ettem.
Pénteken rendesen, ahogy kell sör iváshoz, bulizáshoz. Igaz nem volt hajnal, de hát a mi korunkban...
A belvárosban bolyongás eredményeként tévedtünk be a Gusto Burgerbe. A City Grill óta, emlékeim szerint hamburgerező gyorsétterembe senki nem merte belevágni a fejszéjét.

Akkor ez volt a Váci utcai Adidas bolt mellett, a demokratizálódás első jele. Most inkább csak nyugat majmolásnak tűnik, némiképp lemaradva. Ettől persze, akár sikeres is lehet. Kár, hogy a dizájnja, hideg és steril.

Gusto Burger (C.B.S.)

Valószínüleg a tulaj csak annyit mondott: "csináljatok valami starbucksosat, az egyszer már bejött."

Na de a lényegről, a szendvicsekről. Először a csirke-burgert kóstoltuk meg. A zsemle nekem túl édeskés volt, de az állaga jó. Egy kicsit meg volt grillezve, ami kifejezetten jót tett neki, és előny a mekivel szemben. A csirke ízletes, a szósz enyhén fokhagymás-majonézes. A szendvics legjobb része a sajt. Nem cheddar, inkább ementálira emlékeztető, kellemesen megolvadva.
Harapás után, így festett:
















A következő választás a klasszikus chees burgerre esett. A mekiénél finomabb, nem csak uborka, de egy kis csalamádé is van benne. Egy kicsit a city grill világát is megidézi, de leginkább a Moszkva téri hambucira emlékeztet. Szóval nem rossz, nem rossz, de azt hiszem leginkább hazafias szeretetből térnék újra be. Ha már egészségtelen kajára költöm a pénzem, inkább adom magyar vállalkozónak.




Burger teszt 2.
A mai ebéd szintén hamburger volt. Viszont ez utóbbi igazi gasztronómiai kalandozás is. Persze az árakban is jelentős a különbség, de megéri. A Ring Café a tökéletes burgert kínálja. Én legalábbis az elmúlt 5 évben biztosan nem ettem jobbat Budapesten.
(A Batthyány téren régen volt egy amerikai étterem, abban a torony házban, amelyikben Psota Irén is lakik. Ott lehetett nagyon jó, klasszikus hamburgert enni.)
Na de visszatérve a jelenbe. Az Andrássy úti viszonylag apró étteremben igazi íz kavalkád fogad. Sejthetjük már az étlap bevezető mondatából, hogy jó úton járnak a tulajok, hiszen Takács Lajost, az Olimpia séfjét idézik: "A jó hamburger csak egy kitűnő zsömle és egy remek húspogácsa, hogy az ember mivel "rontja el" az már az Ő dolga."
A kitűnő zsömle jelen esetben ciabatta. A húspogácsa klasszikus marha hús, illetve bárány, és amivel "elrontottuk" az a marhahúsosnál ementáli sajt és bacon, a bárány húsosnál pedig curry krém.

Burger de Lux

Curry bárány burger

A ciabatták grillen pirítva. A húspogácsák alatt paradicsom, lilahagyma, saláta és bazsalikom levél. A sült krumpli friss házi, csak úgy, mint a ketchup - ami leginkább édesanyám töltött paprikájának a paradicsom szószára emlékeztet - a külön felszolgált káposzta saláta pedig klasszikus, amerikai saláta. Tökéletes íz harmónia volt. 10-ből 10-es. Gratulálunk, és reméljük tudják tartani a maguk által magasra tett lécet.

Abban a szerencsében volt részünk, hogy egy fenséges vacsora után, ott aludtunk a Gerlóczyban. Egészen különös érzés a saját városodban hotelben aludni. Pláne egy ilyen ékszerdobozban, mint amilyeneket direkt keresel, például egy olasz út során. Ráadásul teraszos szobát kaptunk, amint utóbb megtudtam a pesti belváros utolsó szilfája mögött megbújva. Romantika, tejkaramellás szappan és ébredés után egy csodás reggeli.
Megihletett ez a ritka lehetőség. Ezt alkottuk:

Hetek óta próbáltam kitalálni az ideális menüt karácsonyra. Nehezítő tényező, hogy dolgozom aznap, ezért olyan ötlet kellett, ami legalább részben elkészíthető előre. Végre összeállt, Sőt a bélszin már pácban van! Íme a menü, lesz majd recept is, ha minden jól sikerült.

1. Sült camambert szőlősalátával
2. Kecskesajtos cékla leves, rozmaringos mandulával hintve
3. Mézes fügemustárban pácolt bélszin steak, kakukfüves francia burgonyával
4. Diós-mákos lepény

Bor ajánlatokat szívesen veszek.

25 éves barátságot mentünk ünnepelni az Olimpiába. Ha már ott voltunk, szakértettünk, elemeztünk, de leginkább ízleltünk, és élveztük azt a fantasztikus harmóniát, amit Takács Lajos egy-egy fogásban és a teljes hatfogásos menüben megalkotott. Videó étteremkritika következik. Telefonnal rögzítve, és telefonnal vágva, ezért néha fejjel lefelé áll a világ.

Ui: Annak, aki még nem járt az Olimpiában. étlap nincs, a vendég azt dönti el, hány fogást eszik 3-tól 6-ig. A fatáblára az alapanyagok vannak ki írva. Jelenesetben a következők:

Orosházi kacsamáj
Szardíniai ombrina
Tapiógyörgyei liba
Zselici vad - muflon
Nagykőrösi sajtok
Amedei csokoládé
Kiskunfélegyházi túró

Lassan 20 éve hallgatom édesapa történeteit Villányról, Boxiról, Geréről, a baráti vacsorákról és persze a borokról.
Szürke, ködös, igazi novemberi Villány fogadott. Belépve a panzióba, viszont hazaértem. Nevemen köszöntöttek, megöleltek, házi pálinkával kínáltak. Mert nem csak én hallgatom 20 éve édesapa történeteit Villányról, de a villányi borászok is 20 éve hallgatják édesapa történeteit rólam. Gere Kati anyukaként, Gere Andi nővérként fogad. Gere Attila imseretlenül is tudja, mit szeretek, mit kell először, és mit kell a végén kóstoltatni velem.
Körbeüljük a családi asztalt, és Attila csillogó szemmel mesél a legújabb kísérletéről. A szőlőmag csodáiról. Arról, hogy évtizednyi professzionális borászkodás után hogyan kisérletezik a legegyszerűbb, kétkezi borászattal. A szemében pajkosság, szavaiban humor, a boraiban mélység. Az asztal mellől a pincében találjuk magunkat. Elkábít a hordók végtelennek tűnő sora, hogy nemcsak ízleljük, szagoljuk, de a hordóban meg is hallgatjuk a borok zenéjét.
És ez a csodálat Jekl Béla picinyke, tized ekkora pincéjében sem szűnik. Béla csendes, kölyökarcú, halkszavú ember. Alázattal nyit minden palackot, alázattal tölt, alázattal mesél. Talán ez az alázat segítette, hogy újrateremtse a kadarkát. Ezer íz bomlik belőle: feketeribizli, meggy, szilva lekvár, keserű csoki...
És az alázat feljön velünk a pincéből is. Az esti mulatságon már régi barátokként üljük körbe az asztalt. Együtt kóstolunk libát és újbort. Együtt köszöntjük ezt a csodás évjáratot.

Először is nem igaz, hogy az olasz konyha unalmas, és csak pastából és pizzából áll. Isteniek a leveseik (zuppa), amelyek a legtöbbször főzelék sűrűségűek. Az aljára ugyanis kenyeret raknak, hogy szívja magába a levest. Az inzuppare annyit jelent megpuhítani.

A toszkánoknak legkedveltebb előétele (antipasti) nem más, mint jól megpuhított kenyér, a Panzanella. Ránézésre nem különösebben gusztusos, ugyanis húslevesbe áztatott, majd kinyomkodott kenyér, egy kis olajjal, balzsamecettel, fokhagymával, friss bazsalikom vagy kelkáposzta levéllel, frissen őrőlt feketeborssal. A turisták kedvéért néha raknak bele sonkát is, de otthon a Mamma sose. A lényege az egyszerűsége. A világ egyik legegyszerűbb étke, de milyen finom és laktató.
Aztán ott van a sűrű bablevesük (fagioli), ami tényleg akkor a legjobb, ha megáll benne a kanál. A tetejére pár csepp friss oliva...

A primi piatti a legtöbbször tészta, de mennyiféle: spaghetti, spaghettini, fusili (csavart tészta), tagliatelle vagyis a széles metélt (a tagliare annyit tesz: vágni), pappardelle, rigatoni, farfalle, azaz pillangó, penne (toll), orecchiette (kagyló), ziti, makaróni (régen ez volt a pasták gyüjtőneve). És milyen kedves a története. Egy hercegnek szolgálták fel, aki azt mondta: Si buoni, ma caroni! - vagyis finom, de drága.

Na de, folytathatjuk a sort. Ott vannak még a töltött tészták: a ravioli, a tortellini (amit gyakran leves betétként is használnak). No meg a rakni valók: a lasagna és a canelloni.
A rómaiak Krisztus után 100 évvel is ettek már pastát, nem csoda hát, hogy volt idejük kikísérletezni, hogy melyik szószhoz, milyen tészta illik. Mert hogy egyáltalán nem mindegy. A tésztához kell választani a szószt és nem fordítva! Bolognai szószt például sose esznek spaghettivel az olaszok. A vékonyka tészta ugyanis nem veszi fel a darabos húst. Ahhoz minimum tagliatelle kell.
A spaghetti akkor a legjobb, ha egyszerű, egy két fűszer az olajba, maximum paradicsom. na jó a tetjén egy meggrillezett rák, mondjuk. Újra csak az egyszerűségben rejlik a csoda. A spaghetti aglio semmi más, mint olajban megfuttatott csili, fokhagyma, petrezselyem. És mégis, ha ezt jól csinálják egy étteremben, biztosan tudhatjuk, hogy minden mást is.

Már ennyivel is jól laknánk, de akkor jön a secondi piatti. Ami lehet hús, hal, vagy ragu. Szárnyas, gyakran galamb, vagy apró énekes madár. Vad: legtöbbször -főként toszkánában- vaddisznó (cinghiale), vagy nyúl (coniglio). A rozmaringos bárányt ugyanúgy kedvelik, mint a franciák. És ott van még az ossobuco, ami annyit tesz, hogy lyukas csont, vagyis velős csont. Zaftosan, a lábszár húsával együtt készül. És a híres bistecca fiorentina, ami nem más, mint egy hatalmas T-bon steak.

A dolce-ben, vagyis az édességben vitathatatlanul, a tiramisu a legjobb. És már vissza is térünk az étkezés elejére. Ugyanis ez is zuppa, mert hogy a tésztát átitatjuk kávéval, azaz megpuhítjuk.
Mindez persze akkor az igazi, ha egy jó proseccoval kezdünk, majd előkerül a ház legjobb vörösbora, és az egészet egy 7 éven át érlelt grappával zárjuk!

Andrea régi pincér. 35 éve dolgozik ugyanott. A főutca mellett, egy kis utcában, kis kockásban. 7 éve ettünk először nála. Az egész család. Azt mondta bízzuk rá magunkat. faszénen sült vargánya, bistecca fiorentina és kiváló vörösbor érekezett.
Azóta visszajárunk Andreahoz.
Az olasz konyha legegyszerűbb főztjeit kérjük: spaghetti al olio, és a ház tésztája spenóttal! Az egyszerűsége tökéletes, perfetto!
Közben megtudjuk, hogy a lánya csak pénzért jár haza, amugy a tengerparton hajtja a digokat.
Te jó lány vagy Rita - mondja. De olyan csibész mosoly ül a 60 fölötti pincér szája sarkában, hogy egy szavát se hiszem.

Un capuccino, un brios con marmalat e un spremuta di arancia