CukorBorSó

Vannak családi történetek, amelyeket unásig ismerek és vannak, amelyek egyszercsak felbukkannak a semmiből. A múlt héten egymás után kettő is. Valahogy eddig, nem került szóba, ezért csak most - hangzott a magyarázat.

1. Nagyapám körme
Nagyapámnak rettentő hosszú kemény, és visszafelé kanyarodó kisujj körme volt. Talán a varrás miatt. Szűcs és angol úri szabó volt ugyanis. A körme pedig jól jött a cérna befűzéséhez, letépéséhez ez egyéb szabó mesterségbéli fogásokhoz.

2. Nagymamám szerelme
Halála előtt a kórházban nagymamám sokszor félrebeszélt. Egészen régi emlékek törtek föl, de a tegnapokra nem emlékezett. Egy valakire viszont a régmúltból nagyon is. Az utolsó időkben csak fiatalkori szerelmét emlegette. Nemes ember volt, de valamiért a szülei eltiltották tőle. Igaz nagyapámmal is csak úgy lehetett együtt, hogy megszöktek. Tolcsváról egészen Budapestig.

Nagymamám - Apám - Nagyapám