A jég
Kult darab, nagyon ütős, modern...ilyen és ehhez hasonló jelzőket hallottam, tudtam "A jég"-ről
És ami fogadott: két osztatú színpad. Az egyik fele csehovi, modern kiadásban. Rögtön az elején egy sokkoló kép. Fiú megtámadva, asztalra kiterítve, mellbevágva a jéggel, halál, majd gyors feltámadás.
Majd egymás után 10,20,30, ki tudja hány baszás. Nem más: baszás. Elölről, hátulról. Szájba, fenékbe. Két punci, három vagy négy farok. Persze közben van megvilágosodás, meg elidegenedés. Szekta. A test csak hús. A szeretkezés csak baszás. Hmmm. Akár lehetne sokkoló is, ha nem ömlene minden nap ez a tv-ből. De ez ömlik. És hiába van eltúlozva, még így sem sokkol. Csak hatásvadász.
Értem én, hogy a fent felsoroltakat ez fejezi ki. Azt is gondolom, hogy Péterfi Bori, közel a negyvenhez büszke arra, hogy 20 éveseket bosszantó hasizma van, amit szeret mutogatni...de minek?
Sokkolni? Oké, de minek? Provokálni? Oké, de minek? Minek, ha a végén nem mondok semmit? Ha nem ad katarzist. Választ. Akár kiábrándítót, de választ.
Az előadás után Mucsi Zolitól (aki egyébként remek. Sőt még Kapa szerepétől is el tud szakadni), szóval Mucsi Zolitól megtudom a büfében (egy pohár rémesen savas bor mellett), hogy ez az orosz író...hát ez valami zseniális. Nem akar mást -mondja Mucsi-, mint bosszantani. Hülyének nézni az olvasót. Játszani az olvasóval. Ahaaaam. Szóval ezért. Ahaaam...hát én még mindig nem értem: mindezt minek?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése