CukorBorSó

Pörög előttem a film. Az utolsó kép már réges-rég beleégett az emlékezetembe. Félhomály, csak a belvárosi fények szűrődnek át az ablakon. Árnyék vetül a falra. Szeretkező, összefonódott páré. A lány a fiú fölé hajol, megcsókolja, majd felemelkedne, de valami nem engedi. Na az a valami az utolsó kép!
Az első kép pár napja villant be, és után végig az egész film. Magátol értetődő volt minden kocka. A tükör, a kereszt, az összekoccanás, a gyűrött lepedő...