CukorBorSó

Lassan 15 éve dohányzom. Emlékszem az első apámtól lopott angol dohányokra. Nem köhögtem, ízlett. Aztán emlékszem egy nyári estére, mikor egy egész éjjelen át tanultuk barátnőmmel, hogyan kell leszívni a cigit. Pall Mall volt. Kiégettük a lepedőt. Szülők elől dugdosott, letagadott cigik... Aztán valahogy maradt. Egyetem elején megkaptam nagymamám szipkáját, azért, hogy leszokjak. Hehh, nem is értem, hogy gondolta a nagyi? Karády Katalinnak képzeltem magam, ahogy ültem a szipkámmal, dohányfüstbe burkolva és az élet nagy vagy épp leglényegtelenebb kérdésein elmélkedtem. Aztán a barátok, a szerelmek...mind-mind dohányosok. Aztán imidzsnek gondoltam. A rekedt hangú lány, akinek mindig van cigije, vagy nem is tudom. Pedig sose cigiztem igazán stílusosan. A szipkát elvesztettem, tárcám, szép öngyújtóm sose volt. "Legalább cigiznél stílusosan" - hangzott egyszer. Mostmár szeretném azt gondolni, hogy "legalább ne cigiznél annyit". Néha mondogattam, hogy le kellene szokni, de sose gondoltam komolyan, és sose tettem semmit. Most egy ideje intenzívebben gondolok rá. De ez nem elég. Nem tudom mi kell az igazi elhatározáshoz. Az ez volt az utolsó cigarettámhoz. Nem tudom mi kell...

Napok óta nyafogok, kesergek, afelett, hogy elöntött az influenza. Megszállt a mélabú, kérdések kavarogtak napokon át. Az értelméről, mikéntjéről, miben létéről...És akkor véletlenül, miként az őszi szél a legszebb megszáradt fa levelet a lábunk elé fújja, szóval ekként egyszer csak belebotlok Márai soraiba. Ma nem beteg leszek, hanem pihenni fogok. S ha meggyógyulok, megpróbálok néha egy kicsit betegnek lenni.

Máray Sándor - Füves könyv: 62. Arról, hogy a betegség pihenés

Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor pihen meg, ha beteg. A betegség, a francia költő szavával, nemcsak a szegények utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Rivierája, Tátrája és Egyiptoma is. A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A becsvágyó és kielégületlen ámokfutó, aki - mint Kleist, a költő - "váltogatja a városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat", csak a betegágyban eszmél igazi vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.

A betegség pihenés is, ez közhely. Ezért előzd meg a természet parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass életed iramába apró, mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád: koplalj önként egy-két napot. Szíved nem zsörtölődik még a nikotin miatt: jutalmazd meg azzal, hogy parancsoló szükség nélkül abbahagyod három napra a cigarettát. A szervezet oly hálás a legcsekélyebb figyelemért! S ezek az apró, mesterséges, a betegség parancsa nélkül felidézett betegségi és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták, megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg. Csodákat látsz majd.

09/09/09 09:09:09