magyarok
Ülök a Bargello patkáján. Osztálytársakat várok. Érkezik két újonc. Ciaoval köszönünk, több szót nem is váltunk. Ők egymással igen. Magyarul.
- Nézd a csaj lábát, ahh, de gáz!
- Ja, az!
- És nézd azt a másikat, hogy fenn hordja az orrát.
- Annak meg a haját, másiknak a ruháját....
Csendben hallgatom. Jönnek a svájciak, németek. Olaszul beszélünk, nevetgélünk. A két újonc szinte végig a vacsora alatt is magyarul. Magyarul negatívok.
- Ide adnád az olajat? - szólok végül magyarul.
Csend, és pír.
Én meg csak magamban bosszankodom. Miért van az, hogy két hétig, csak a kedvesség, a nyitottság: japánoktól, németektől, svájciaktól, osztrákoktól, spanyoloktól, braziloktól, olaszoktól. Majd jön két magyar és mindent sötéten lát. Nem nyitnak, nem beszélnek, csak egymással. Azt meg inkább ne is beszélnék.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése