ha felnövök...
Ha felnövök Édes Borbála leszek?
Albion köd nélkül
Kellett pár hét a londoni út után, hogy megpróbáljam leírni. Bár az idő csodás volt (25 fok, napsütés)és így a parkok adta nyugalmat élvezhettem, nem volt semmi más, mi nyugalmat árasztott volna, ebben az európai New Yorkban. Személytelen, önmagát kinövő, kulturális Bábel. Ez fogadott.
Utoljára '94-ben jártam itt. Akkor a Piccadelly Circus egyik zebráján egy kalapos angol úr igazított útba. Most angol urakkal nem találkoztam. Láttam öltönyösöket rohangálni, mint egy hangyaboly, de urakat... Na, azokat nem. Nem éreztem az ötórai tea illatát, Sherlok Holmes pipafüstjét, Shakespeare szellemét. Az angol kulturát, hagyományt már csak a double dekker, a telefon fülkék, és a vicces sapkáju bobyk juttatják eszébe a turistának. Személytelen, rohanó város ez. Egy város, ahol el lehet tölteni egy napot ugy, hogy bárkihez is szolna az ember. Egy város ahol a közértben nincs pénztáros néni, magadnak "vonalkódolsz". Egy város, melynek nem kell ismerni a nyelvét, ahhoz hogy megértettesd magad. Egy angol város, ahol angollal csak elvétve találkozol. Egy város, amely a globalizmus európai szimbóluma. Egy város, ahol képtelen lennék élni.
Modern templom
- Anya tudod mire jöttem rá?
- Na mire?
- Nem szertem a modern templomokat, mert hát, ott lakik Isten, ugyhogy annak fenségesnek kell lennie, nem? Nem pedig olyannak, mint egy hivatal
(kisfiú a mamájának, a 29-es buszon, a pasaréti ferences templom elött)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
