CukorBorSó

Szervusz Tamás!
Barátként kösözntelek, mert mi egyszer ittunk együtt.
Úgy szoktam mesélni, hogy egyszer berúgtunk együtt. Mert mindenki így meséli. Veled mindenki berúgott egyszer a pesti éjszakában, vagy a balatoniban, vagy a budaiban... Én az Izolabellában pálinkáztam veled - így szoktam mesélni.
Te is meséltél azon az estén, és indán táncot is jártál. Meséltél nőkről, költészetről, az életről. Meséltél, meséltél, megállíthatatlanul. Csak hallgattalak és kacagtam, a hajamat túrva.
Így volt, így is volt.
És most semmi vagy, a semmid vagyok...
Szervusz Tamás

...meg akarsz írni, írd meg azon nyomban! Később nem megy.

Futva érkezett a konyhába. Örömében, hogy több, mint egy hónap után újra láthat, énekelt. Énekelt, úgy ahogyan csak ő tud. És nézett, ahogy csak ő tud, alulról fölfelé. Hozzám bújt és én elérzékenyültem. Megadtam magam...dobtam neki szalonna börkét.

Stégen állva, nádasba bújtatva, csak a csillagok pislákoló fényétől megvilágítva.
Mezítelen elmerülni a tó vizében.
Határtalan szabadság, végtelen nyugalom.